Ménesi Pszichoterápiás Rendelő :: Pszichológus Budapest

cikkek/aktuális

A féltékenység

 A féltékenység érzése egy kapcsolat bármelyik szakaszában jelentkezhet. Vannak azonban olyan időszakok, amelyek olyan körülményeket teremthetnek, amelyben könnyebben kialakulhat e kapcsolatokat megmérgező érzés. Ilyen lehet például a terhesség utolsó harmada és a gyeses időszak eleje.

A féltékenység szempontjából kritikus időszak, amikor a kismama már nem tudja, vagy nem akarja korábbi életmódját folytatni. A belső történések hatására sokaknál változnak a vágyai, igényei is pl. esténként nincs kedve kimozdulni a lakásból, esetleg már nem is akar vagy  tud dolgozni. Befele figyel, egyre jobban az anyaság érzése válik fontossá, a saját testében lezajló folyamatok kötik le érzéseit. Az anyává válás fontos időszaka ez.

Az apává válás azonban legtöbbször fáziskésésben történik. Az apa testében nem történnek hormonális, testi változások, és a lelki áthangolódás is gyakran lassabban zajlik le. Miközben a kismama egyre inkább önmagára, magzatára figyel, és ehhez várja párja támogatását, szeretetét, addig a férfi lelkileg sokszor még nem váltott, folytatja az eddig megszokott mindennapi életét: dolgozik és szeretné folytatni jól működő életmódját. A kapcsolat erősségét próbára tevő időszak lehet ez, ha a két fél vágyai, igényei nagyon eltávolodnak egymástól. Empátiára van szükség, hogy mindkét fél elfogadva saját és a másik eltérő igényeit képesek legyenek megadni egymásnak azt, amire szükségük van.

Ebben a helyzetben többféle lehetősége van a pároknak arra, hogy összeegyeztessék az eltérő igényeiket.

Egyik lehetőség, hogy mindkét fél döntően saját igényei szerint cselekszik. Ennek szélsőséges példája, hogy rendszeressé válik, hogy míg a kismama otthon van (már nem dolgozik, nem jár el szórakozni), addig szerelme semmit nem változtat életén, és például ugyanúgy gyakran eljár hajnalig szórakozni, mint ahogy szokott, csak nem párjával, hanem barátaival. Ennek következménye lehet a két fél lelki eltávolodása, illetve a féltékenység megjelenése.

A másik lehetőség, hogy egyik fél saját igényeit alárendeli a másik igényeinek. Ennek egyik szélsőséges fajtája, hogy mindketten leszűkítik életterüket, a kismama kisebb nagyobb érzelmi zsarolással veszi rá kedvesét, hogy az állandóan vele legyen. Ennek hatására a férfi bezártnak érezheti magát, nő a feszültsége, frusztrációja: türelmetlenné, barátságtalanná válik. Az otthon, ahelyett hogy vágyott helyszín lenne a számára, egyre inkább börtönné válik és párjából korlátozó szülő, börtönőr válik. A másik szélsőség, hogy a nő mindenben szeretne megfelelni, és nem törődik saját igényeivel. Követi párját, egyre kisebb lelkesedéssel, de elfojtott vágyai és igényei lassan valamilyen úton-módon jelentkeznek (feszültség, depresszió, testi megbetegedések).

            Természetesen –és szerencsére- van harmadik lehetőség is: tolerálva az eltérő vágyakat, igényeket rugalmasabban szervezhetik meg a leendő szülők szabadidejüket. Legyen lehetősége mindkét félnek arra, hogy saját igényei is kielégüljenek (baráti sörözés, barátnői beszélgetés, gyerekruha nézegetés) és ki lehet alakítani úgy a napokat, hogy legyen idejük egymásra. Lehet olyan programokat találni, amivel mindketten elégedettek lehetnek pl. koncert helyett mozi, vacsora, késő esti bulizás helyett korábbi programok.

 Ha nem sikerül összehangolni az életüket és megtörténik az érzelmi eltávolodás, a kismamában kialakulhat a féltékenység. Ebben nagy szerepe lehet a terhességgel járó alakváltozásnak és a szexualitás változásának. Vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben viselik testük (illetve társuk) intenzív alakváltozását. Néhány nő nem tudja elfogadni saját testét, azt csúnyának, szexuálisan elfogadhatatlannak látja és emiatt el is utasítja szerelme testi közeledését. Máshol a férfi nem tud alkalmazkodni a kismama testében lejátszódó folyamatokhoz, és emiatt ritkulnak a szexuális együttlétek. (Több férfi páciensem számolt be arról, hogy a magzat megzavarja a szexuális intimitást. Többen alaptalanul félnek, hogy kárt tehetnek a magzatban, de vannak olyanok is, akik úgy érzik a magzat „figyeli” őket, mintegy zavaró harmadikként van jelen.) Vannak olyanok is természetesen, ahol a szexualitás ugyanúgy, vagy akár intenzívebben jelen van a pár életében, mint addig. Ahol azonban e félelmek irányítják a kapcsolatban a szexualitást, mindenképpen szükséges, hogy erről elkezdjenek egymással beszélni. Néha elég egyetlen őszinte beszélgetés és oldódik a félelem és a feszültség.

Ugyanez, de még intenzívebben játszódhat le a szülés után hosszabb-rövidebb időszakban. Az anya, még ha szeretne, akkor sem tudja hosszabb időre otthon hagyni gyerekét, ráadásul a szoptatás, éjszakai fentlétek stb. miatt kedve sincs pl. kimozdulni otthonról, szeretkezni. Sokszor csak egyet szeretnének: aludni. Ezen időszak hossza teljesen egyéni, de előfordulhat, hogy a férfi már szeretne nyitni a világ felé, míg felesége még nem vágyik erre. Itt is sokszor előfordul, hogy a nő még nem nyerte vissza korábbi alakját, nincs lehetősége önmagával, önmaga szépségével annyit foglalkozni (fodrász, kozmetikus, pihenés) mint amennyit korábban tudott, és emiatt elégedetlen önmagával. Ekkor felerősödhetnek a féltékenységi érzések.

A féltékenység egyik alapja az önbizalomhiány: úgy érzi nem elég vonzó, nem elég jó a másiknak, aki emiatt mást, vonzóbb partnert keres magának. Ez az érzés erősödhet, ha a partner negatív megjegyzéseket tesz párjára. A féltékenység egyik átka, hogy a féltékeny fél viselkedéssel épp azt válthatja ki, amitől fél. A féltékeny ember lehet számonkérő, sértődött, rosszkedvű, indulatos stb., ami egy idő után azt válthatja ki a partnerből, hogy mások társaságát keresse. Sokan összekeverik a szerelmi kizárólagosság érzését a tulajdonlás érzésével. Az természetes, hogy nem akarja párját, mint szerelmi társat megosztani másokkal, de az már káros, ha ezt kiterjeszti a szeretet személyre magára is, és már azt is rossz néven veszi, ha másokkal is jól érzi magát partnere. Ennek jele, amikor korlátozni kezdi a másikat személyes szabadságában. A féltékeny ember birtokolni akarja társát, ellenőrizni minden tettét. Ennek legtöbbször egészen egyszerű magyarázata van: nem biztos saját értékeiben és a kapcsolat erősségében és attól fél, hogy elhagyják. A kölcsönös szeretet és elfogadás mindkét fél általi kimutatása, az eltérő igények kölcsönös elismerése, közelítése és kielégítése, erősíti a kapcsolatot, növeli a partnerek önbizalmát, és ezáltal csökkenti a féltékenységet.

Dobák András

Pszichológus, pszichoterapeuta

 

Közzétéve: cikkek

Hozzászólás: (0) →