A szó maga görög eredetű és félelmet, halál-félelmet jelent, ami tömören leírja a betegség lényegét. Valamilyen helytől, tárgytól, személytől, szituációtól, állattól való irracionális félelmet takar. Érdekes és egyben jelentős kritérium, hogy a félelem eltúlzott és irracionális voltával a tőle szenvedő is tisztában van. Bár minden ember tart bizonyos dolgoktól, de egy szűkebb rétegre jellemző, hogy nem képes szembesülni a félelme tárgyával, ilyenkor beszélünk fóbiáról, mint betegségről. Három körbe oszthatók a fóbiák. Beszélhetünk térrel kapcsolatos félelmekről (pl. tériszony, klausztrofóbia), amelyek összefoglaló neve agorafóbia. Második típusuk a szociális térrel kapcsolatos fóbiák, úgy mint félelem a szerepléstől, vagy kapcsolatoktól, ami alacsony önértékeléssel és kritikától való félelemmel társul. Ez a kör különösen jellemző serdülő és fiatalabb emberekre. A harmadik körbe tartoznak az izolált (egy bizonyos elkülöníthető dologtól való) félelem. Ide tartozik a pókoktól (araknofóbia), kutyáktól (cynofóbia), vértől (hemofóbia) és még tucatnyi más dologtól való félelem. Jellemző, hogy a fóbiát okozó tárggyal való találkozás pánikreakciót, heves szorongást vált ki, de bármilyen „mankó”, kísérő személy már-már mágikus védelmet nyújthat a félelemmel szemben. A tünetek javításában, a háttérben rejlő okok tisztázásában pszichológus nyújthat segítséget.
