CIVIL CSOPORT HÉTVÉGE

CIVIL CSOPORT HÉTVÉGE

Siófok, 2013. április 19-21.

Keressük a közös hangot, tanuljuk a demokráciát

Lelkes voltam már akkor is, mikor úgy három évvel ezelőtt először hallottam az ötletről: mi lenne, ha pszichoterápiás tudásunkat, s főleg a csoportozás adta lehetőségeket bevetnénk a „közjó” szolgálatába? A társadalmi állapotok többünkben, kollégáimban, barátaimban egyaránt, tehetetlen feszültséget keltettek. Mit lehetne tenni? Elindult a közös gondolkodás főleg csoportozással foglalkozó kollégák között, s a műhelyszerű találkozások során megszületett a Civil Csoport Hétvég. Pszichoterápiás szakemberek és civilek együtt beszélgethetnek közös dolgaikról. Már az is izgalmas kérdésnek bizonyult, ki számít civilnek, és a „pszicho” vajon szakemberként van jelen vagy civilként?

Ebben az évben második alkalommal rendezték meg a CCSH-t, ezúttal Borbándi János, Horváth Klára, Terenyi Zoltán és Sasvári Nóra (a civilek képviseletében) alkották a szervező stábot. A helyszínválasztás remek. A Balaton közelsége és a szálloda adottságai csoportozásra, a szünetekben bensőséges találkozásokra és az időnként szükséges magányos elkülönülésre egyaránt lehetőséget adnak. A személyzet már ismeri a műfajt, hiszen évek óta itt rendezik ősszel a Pszichoterápiás Hétvéget is. A program kereteihez rugalmasan alkalmazkodva, kedvesen, szinte már személyes ismerősként biztosítják a kényelmes hátteret. Erre az otthonos gondoskodásra szüksége is van a társas interakciókba nyakig belemerülő vendégeknek.

A program, nyitó előadásból, majd kis-, közép- és nagycsoportokból állt. És persze köztük a szünetek régi-új ismerősökkel, parti sétákkal, este filmmel, wellness-szel, bulival.

Majtényi László nyitó előadása jó alapozásnak bizonyult. A demokrácia újraépítésének lehetőségeiről beszélt. Olyan egyszerűnek tűnik: néhány alapelv, az emberi méltóság sérthetetlensége, a diszkrimináció elutasítása. Miért ilyen nehéz? Az élénk beszélgetésnek a lejárt idő szabott határt. Majd a hatvanfős hallgatóság háromfelé oszlott, hogy középcsoportokban vitassa tovább, kinek mit jelent a demokrácia. Sajátos, nálunk még szokatlan műfaj ez a középcsoport, egyszerre kicsi és nagy, mindenki látható, de azért meg lehet bújni. Kezdeti ellenállásokon, heves  csaták közepette formálódó közös szabályok kialakításán át vezetett az út, míg a harmadik napra megszületett a jó szomszédságra jellemző barátságos, együttműködő légkör.

Bőséges volt a választék kiscsoportokból is: csoportanalízis, pszichodráma – családi workshop formában is, mozgás- és táncterápia. Én a Bánki György vezette pszichodrámát választottam. Hatszor másfél órában átélhettük a túszul ejtettség különböző szintjeit a személyestől a csoportoson át a társadalmiig. Vagy fordítva? Gyuri a rá jellemző lazasággal, mégis érzékeny pontossággal egyensúlyozott a személyes mélységek hívása és a hétvég témája, idői lehetősége között.

A nagycsoportot Bokor László és Horváth Klára vezette. Nem volt könnyű dolguk. A formálódó demokrácia szabad légkörében időnként heves indulatok jelentek meg. Az ő példájukon keresztül értettem meg, hogy pszichodinamikára kihegyezett fülünkkel nem is olyan könnyű meghallani a csendes civil kérdést: Mi az a dinamikázás?  A rendezvény csúcspontja számomra a záró plenáris csoport volt. Az Endresz Hajna vezette egyszerű mozgásos gyakorlatok lehetővé tették az elmaradt találkozásokat, feloldották a maradék feszültséget, s ami a legcsodálatosabb: a közösség integrálni tudta azt az embert is, aki a nagycsoporton a meg-nem értett, kirekesztett szerepet vitte. Ezután Kökény Vera mint profi karmester vezényelte a záró finálét: szociodramatikus technikát alkalmazva a hatalmas teret lassan betöltötték a behúzott, becipelt székek, a hálát, tapasztalatot kimondó mondatok, míg végül az összes résztvevő „spontán” egyetlen hatalmas kört alkotott. Olyan kört, ahol mindenki láthatta és hallhatta a másikat, olyan kört, ami ugyan egy kicsit tojás alakú lett és itt-ott foghíjasra sikeredett, de a mienk!

Lehet, hogy ez a demokrácia?

Vad Gyöngyi

Pszichológus, pszichoterapeuta