Éjszakai bevizelés családterápiás megközelítésben?

A gyermekkori éjszakai ágybavizelés (enurézis nokturna) az egyik leggyakoribb krónikus gyermekbetegség. Gyakorisága az 5 éves gyermekek körében 10-20 % (Kelen, 2011). A jelenlegi, legkorszerűbb elméletek multifaktoriális eredetű betegségként tartják számon, melyben a lélektani okoknak is fontos kóroki szerepük lehet.

 Az enurézis (DSM-IV-TR szerinti) diagnosztikus kritériumai a következők: A. Ismétlődő vizeletürítés ágyba vagy ruhába (akaratlan vagy szándékos). B. Klinikailag jelentős zavar, mely vagy gyakran jelentkezik (legalább három hónapon át heti kétszer), vagy pedig jelentős szociális, foglalkozásbeli (iskolai) zavart, vagy más fontos területet érintő hátrányt okoz. C. Legalább ötéves kor. D. A zavar nem következménye valamely szer élettani hatásának, vagy általános orvosi betegségnek – pl. diabetes, epilepszia, stb. (Forrás: A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula Kiadó. 2001.)

 Bár kevés, konkrétan az enurézissel foglalkozó családterápiás cikk látott eddig napvilágot (ezek közül kiemelhető Fletcher 2000-ben megjelent cikke), mégis mind a rendszerszemléletű megközelítéssel jól orvosolható gyermekkori pszichoszomatikus illetve funkcionális kórképek között, mind pedig a viselkedésterápiára jól reagáló kórképek között konzekvensen megemlítik az enurézist is. Luigi Onnis híres olasz családterapeuta a pszichoszomatikus zavarok rendszerszemléletű megközelítéséről szóló, a családterápiás olvasókönyv sorozatban megjelent művében külön alfejezetben foglalkozik egy ágybavizelő kisfiú történetével (Onnis, 1993).

 A családi vonatkozások tekintetében az apahiány fontos sajátosság lehet, ezt vizsgálati eredmények is alátámasztják. Egy szocio-demográfiai háttértényezőkkel foglalkozó vizsgálat alapján azon gyermekek 15%-a enurézisben szenvedett, ahol az apa hiányzott (Hanafin, 1998). A bevizelés erős kapcsolati jelentést is hordozhat, illusztrálhatja a családon belüli viszonyokat, kapcsolatokat, ezáltal különböző diszfunkciókra hívhatja fel a figyelmet (Túry, 2002).

A tünet pszichoszomatikus jellege mentén gondolkodva egy családterápiás folyamat során érdemes szem előtt tartanunk, és célzottan figyelnünk a pszichoszomatikus családokra jellemző ismérvekre. Minuchin 5 ilyen ismérvet (gyakran jellemző, jellegzetes, speciális családi szerveződési és működésbeli jellegzetességet) emelt ki klasszikusnak mondható felsorolásában: összemosottság, hiperprotektivitás, rigiditás, konfliktusmegoldás hiánya, a gyermek bevonása a szülői konfliktusba.

A témáról, egy háziorvosoknak szóló hazai továbbképző folyóiratban, a közelmúltban Túry Ferenc professzor írt összefoglaló tanulmányt. Idézet a tanulmányból: „A családterápia az enurézis kezelésének egyik legfontosabb, bár ma még nem kellően értékelt megközelítése lehet.” (Túry, 2002).

Dr. Török Szabolcs családterapeuta