Pszichoanalízis

Sigmund Freud felfedezésein alapuló pszichológiai irányzat, amelynek elmélete több mint száz éve érik, változik, de célja és keretei azóta
is változatlanok.

A pszichoanalízis célja
hogy a tüneti javulást a személyiség lehető legteljesebb átdolgozásán keresztül érje el. A gyakori és nagyszámú pszichoterápiás óra lehetőséget
teremt arra, hogy a személyiség legtöbb vonatkozása, jellegzetessége, patológiája felszínre kerüljön és ezek átdolgozásával egy érettebb,
egészségesebb, autonómabb személyiség jöjjön létre. A szabad asszociáció módszere (melynek során a páciens lehetõség szerint nem szûri
gondolatait, hanem mindazt kimondja, ami eszébe jut), az álomelemzés és a pszichoterápiás órán zajló folyamatok elemzése lehetőséget teremt arra,
hogy a személyiség minden rétege, a személy minden kapcsolata, viszonyrendszere a lehető legteljesebb módon a pszichoterápiában átdolgozódjon.
Ennek eredményeként régóta fennálló viselkedésbeli, pszichoszomatikus és kapcsolati problémák megváltoztatása is lehetséges.

A pszichoterápia formája
Hetente 3-4 ülés, több éven át (időtartalmát előre nem határozzák meg). A pszichoterapeuta a díványon fekvő páciens mögött ül, így lehetővé válik,
hogy a beteg ellazult állapotban, szabadon asszociáljon, ami által felszínre kerülhetnek a tudattalan problémák is. Különösen fontos szerepe
van a pszichoterápiás óra alatti eseményeknek, a két személy közötti kapcsolatnak. A standard pszichoanalízis alkalmazása elsősorban akkor
javasolt, amikor a problematika a személy életének több vonatkozását érinti pl. kapcsolatait, teljesítményét, örömképességét, megküzdőképességét,
és csak fokozatos, soklépéses változástól várható jelentős eredmény.